A Working Woman interjúsorozat következő részében ismerkedjetek meg Krániczné Dr. Szabó Ágnessel, aki gyógypedagógusként, NILD fejlesztőként, logopédusként és hallássérültek pedagógusaként tevékenykenykedett egészen a kislánya születéséig. Ági az interjúban elmeséli, hogy miért választotta ezt a hivatást, továbbá beavat minket, hogy mit tart az eddigi legnagyobb eredményeinek, és megosztja velünk a kedvenc szabadidős tevékenységeit is. Ha szeretnétek felvenni a kapcsolatot Ágival, akkor a bejegyzés alján minden elérhetőséget megtaláltok hozzá, keressétek bátran.
- Hogyan mutatnád be magad 2 percben annak, aki nem ismer?
A nevem Krániczné Dr. Szabó Ágnes. Jelenleg egy Pest megyei községben élek a férjemmel, a 9 hónapos kislányommal és a 19 hetes pocaklakónkkal. Egy évvel ezelőttig főállásban utazó gyógypedagógusként dolgoztam egy EGYMI-ben. E mellett van egy vállalkozásom, ahol NILD fejlesztőként, logopédusként és hallássérültek pedagógusaként tevékenykedtem a kislányom születéséig. Másod/harmadállásban pedig az ELTE BGGYK-n vagyok óraadó tanár. Most a GYED és a várandósság mellett az egyetemi oktatás maradt meg, mint szakmai vonal.
Körülbelül 16 éves korom óta „fejen pörgök”, vagyis egyszerre több mindent is csinálok. Kislányom születése után 6 héttel kezdtünk el közösségbe járni. Járunk babamama tornára, jógázni, maminbaba tornára, babamama klubokba, barátnőkhöz, varrótanfolyamra, babaúszásra. Minden hétköznap délelőtt van valamilyen elfoglaltságunk.
2. Mesélj egy picit a karrieredről. Hogy jutottál el oda, ahol most tartasz?
Volt egy jó magyartanárom a gimnáziumban. Miatta szerettem volna én is magyartanár lenni. Jelentkeztem is az ELTE-re, és el is végeztem a szakot, de első év végén rá kellett jönnöm, hogy nem ez az igazi utam. Ekkor találkoztam a későbbi konzulensemmel, aki a nyelvészet irányába terelt. Azonnal jelentkeztem az OTDK-ra, pedig akkor még azt sem tudtam, hogy mi az. Innentől kezdve nem volt megállás. A magyarszakot elvégeztem, mellette az elkezdett művelődéstudomány szakirányt is befejeztem, de kiegészítettem az alapképzést a kísérleti és alkalmazott fonetika alprogrammal. Tanári mesterképzésre jelentkeztem, a konzulensem által vezetett nyelv- és beszédfejlesztő tanár szakra, illetve magyartanár szakra. Itt már tudtam, hogy doktorálni szeretnék nyelvészetből. Konferenciákra jártam hallgatóként és előadóként, cikkeket írtam… Mivel keresztfélévben ért véget a képzés, elkezdtem magyartanárként dolgozni, de mellette készültem a doktori felvételire is. Sikerült elnyernem egy ösztöndíjas helyet. Közben felvettek tanítani egy középiskolába, ahol hallássérült fiatalok is tanulnak, így módosítottam a doktori disszertációm témáját, és felvételiztem az ELTE BGGYK-ra. Két szakra is bejutottam, így hallássérültek pedagógiáját és logopédiát kezdtem hallgatni levelező tagozaton. Közben dolgoztam, jártam a doktori iskolába, és még magánéletem is volt. Másodéves gyógypedagógus hallgatóként felvettek egy EGYMI-be utazó logopédusi állásra. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ez az én utam. Az egyetemmel párhuzamosan tehát már a szakmában dolgozhattam, ami nagyban megkönnyítette a tárgyak elvégzését.
Közben ismét költöztünk, egy másik EGYMI vett át utazó gyógypedagógusi munkakörbe. Befejeztem a doktori képzést és a gyógypedagógia szakot. Ez volt életem leghúzósabb hete. Hétfőn államvizsgáztam, és szerdán volt a doktori védésem. Mindkettő jól sikerült, így ezután már csak a munkára és rövidebb képzésekre koncentráltam, egészen a kislányom érkezéséig. Most itt tartok. Kicsit pihenek, de azért a szakmai életben igyekszem bennmaradni. Néhány konferenciát és előadást így is vállalok, hogy pár év múlva ne kelljen mindent elölről kezdeni.
3. Hogyan néz ki egy átlagos munkanapod?
Amíg dolgoztam, addig hétfőtől csütörtökig 7–16 között az utazó gyógypedagógusi főállásomban tevékenykedtem, 16 óra után pedig 1-2 magántanítványt fejlesztettem. A pénteki nap az egyetemi oktatásé és a magántanításé volt. Heti szinten nagyjából 40-45 fejlesztő órát tartottam meg.
A munkába autóval jártam, hiszen 4-5 különböző településen végeztem a feladataimat. Az autó csomagtartója tele volt fejlesztőeszközökkel és -játékokkal. Nagyon imádtam.
4. Mi a legjobb része a munkádnak?
Nagyon változatos. Nincs két egyforma eset/gyermek. Imádok játszani, amire a fejlesztések során szerencsére van is lehetőségem. Kreatív lehetek, és gyerekek között tölthetem a napjaimat, a kollégáktól és a pletykáktól távol.
5. Milyen képességek és készségek szükségesek ehhez a munkához?
Nagyon fontos az empátia. E mellett szükség van kreativitásra, rugalmasságra, játékosságra, figyelemre, pontosságra, szeretetre.
6. Mit tartasz az eddigi legnagyobb eredményednek?
A doktori disszertációm elkészülését. Sosem gondoltam, hogy képes vagyok ennyit írni. Imádok kutatni, előadást tartani, ötletelni, de ha le kell ülnöm, és cikket kell írnom a kutatásból, az már nehezebben megy. Ennek ellenére sikerült néhányszáz oldalt megírnom. Erre büszke vagyok.
7. Milyen nehézségekkel kell szembe nézned a munkád során? Hogyan lendülsz túl rajtuk?
A szülők nemtörődömsége sokszor nagyon kiábrándító. E miatt a gyerekek is gyakran motiválatlanok. Viszont sajnos nem egyszer van gond a tanárokkal/kollégákkal is. Ebből a szempontból a magánpraxis sokkal nyugisabb. Ott a szülők is motiváltabbak, így a gyerekekben is több a fejlődni akarás.
8. Mit tanácsolsz azoknak, akik hasonló pályán képzelik el a jövőjüket?
Mindenki keresse meg azt a területet a szakmán belül, ami a leginkább passzol a személyiségéhez, de e mellett azért próbálja ki magát más terápiákban, más korosztályokkal is, hogy mindig legyen kihívás az életében.
9. Mivel kapcsolódsz ki, ha nem dolgozol?
Van egy 9 hónapos kislányom. ? Na jó, azért van más is. Szeretek kirándulni, rengeteget olvasok, és néhány hónapja elkezdtem varrni tanulni.
10. Mit üzennél a 21 éves önmagadnak?
A magyartanári szakot ne erőltesd! Kezdj el mozogni!
VILLÁMKÉRDÉSEK
1. Ha tartanál egy TED előadást, akkor mi lenne a témája?
Gyermeknevelés logopédus anyával ?
2. Ha 3 könyvet ajánlhatnál az olvasóknak, akkor melyek lennének azok?
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Kiss József László: Parancsolsz egy kézigránátot?
Sándor Anikó: Az ajándék – Élet az El Camino után
3. Számodra miből állna egy „tökéletes” nap?
Reggeli a családommal, egy jó kávé a Frei Caféban, olvasás, kirándulás, wellness, egy finom vacsora, korai lefekvés.
Krániczné Dr. Szabó Ágnes elérhetőségei:
E-mail cím: szaboagnes.logopedia[kukac]gmail.com
Ha tetszett az interjú, akkor osszátok meg az ismerőseitekkel, illetve olvassátok el a Working Woman sorozat előző részeit is. Amennyiben pedig szeretnétek jelentkezni interúalanynak, akkor írjatok e-mailt, és egyeztetünk a részletekről. ?
Vélemény, hozzászólás?