Working Woman Interjú #7 – Könyves Luca Piroska, tetováló

Working Woman interjúsorozat következő részében ismerkedjetek meg Könyves Luca Piroskával, aki tetoválóként dolgozik. Luca az interjúban elmeséli, hogy miért választotta ezt a szakmát, megosztja velünk, hogy szerinte milyen ismérvei vannak egy jó tetoválónak, és ad pár szuper tanácsot annak, aki esetleg szintén erre a pályára készülne. Ha szeretnétek felvenni a kapcsolatot Lucával, akkor a bejegyzés alján minden elérhetőséget megtaláltok hozzá, keressétek bátran.

1.Hogyan mutatnád be magad 2 percben annak, aki nem ismer?

Kitartó és kíváncsi természet vagyok, nem félek kérdezni,  kísérletezni. Olyan vagyok, aki szeret a patakban sétálni, megfigyelni a növényeket, állatokat. Szeretek a dolgok és az emberek mélyére látni. Szeretem élvezni az életet, mindenben a jót keresem. 

Könyves Luca Piroska

2. Mesélj egy picit a karrieredről. Hogy jutottál el oda, ahol most tartasz?

Az egész egy tetoválással kezdődött. Tinédzser korom lázadásának kifejezéseként magamra tetováltattam egy rajzomat. Ahogy a folyamatot figyeltem, teljesen rabul ejtett. Onnantól egy célom volt: tetoválóvá válni. 

Rengeteget kellett tanulnom.  Nemcsak a szakmai kérdésekben kellett fejlődnöm, hanem emberileg is meg kellett találnom a helyem. Olyan volt az egész mintha egy képzeletbeli akadálypályán lennék. Jött egy helyzet, egy kihívás, és addig nem oldódott meg a dolog amíg rá nem jöttem, min kell változtassak. Mivel szinte gyermekként kezdtem az egészet, rengeteg olyan hibát is elkövettem, amit mások nem. Félbehagytam az iskolát, hogy dolgozzak. Amikor a szalonokban csak elutasítást kaptam, vagy kihasználtak, magamban kerestem a hibát, mégha nem is ott kellett volna. De mentem tovább, nem hagytam abba, még amikor azt éreztem, most elég volt, akkor is volt egy szikrányi bizalom bennem. Nehéz volt “mester” nélkül, autodidakta módon, folyton elbizonytalanodtam. De megérte, mert értem amit kell, és rengeteg olyat adott amit ha csak úgy elmondtak volna, nem biztos hogy megértek. Folyamatosan kerestem a kapcsolatot a szakmával, expókra jártam itthon is, külföldön is. Beszélgettem boldog boldogtalannal, elvállaltam mindent – falfestést, dekorálást, bármit, ami egy kicsit is köthető az alkotáshoz. Az évek alatt kiderült, hogy ez egy folyamat, és sok minden más is összefügg, akivel találkoztam, dolgoztam, mind adott valamit, vagy később visszatért. 

Lett egy szófordulatom, hogy csak engedd hadd menjen. Akár a víz. Engedtem. Rengeteget tapasztaltam, nem csak a tetováló szakmában, a vendéglátást is volt szerencsém olyan helyen gyakorolni, ahol rengeteg csodálatos ember, művész vett körül. Végül csak találtam egy helyet, ahol kipróbálhattam magam Walk in tetoválóként. Ami elég kemény és embert próbáló feladat. Egy kiégés kellett, hogy észhez térjek, és megtaláljam az egyensúlyt munka, magánélet és kikapcsolódás között. 

Most jól vagyok. Született egy kislányom, azóta csökkentett üzemben dolgozom. Ami jó is meg rossz is. Nagyon szeretem a munkám, és hiányzik is hogy többet foglalkozzak vele, de annak is eljön majd az ideje. Úgy érzem, a karrieremnek még nincs vége, még nem értem el amit akartam és rengeteg kihívás vár még rám. 15 éve még elképzelni sem tudtam, hogy magam osztom majd be az időmet, és eldönthetem mit csinálok.


3. Hogyan néz ki egy átlagos munkanapod?

Jó korán felkelek, szinte minden munkanap olyan, mintha az első nap lenne a suliban. Már a kávé mellett az aznapi vendégen /vendégeken gondolkozom, megnézem a beszélgetésünket, hogy tisztán lássam, mit is szeretne. A mintát átrajzolom, ha kisebb akkor jobbszeretem aznap reggel megrajzolni, ezzel is ráhangolódom az emberre és a tetoválására. Ha tehetem, bringával megyek be a szalonba, szeretem ezt a fajta szabadságot. Szeretek bőven a vendégem előtt odaérni, hogy nyugodtan előkészüljek. Fertőtlenítés, felpakolás, ez egyfajta szeánsz. Hisz végig kell gondolnom a mintát más szempontból is. Milyen tűcsoportot szeretnék használni, melyik gépeket kell elővennem, milyen pozícióban kell majd dolgozzak, és kell legyen a kliens. Ha ez megvan, iszom egy kávét, esetleg átrajzolom az indigót, attól függően, hogy a reggeli rajzokkal meddig jutottam. Mire kész vagyok többnyire a vendég már odaért, üdvözlöm, leültetem, megkínálom bármivel, és közben beszélgetünk, hogy ellazuljon. Megbeszéljünk a részleteket, megnézem a testrészt ha addig még nem láttam, odaillesztem a mintát, majd ha minden klappol, kezdhetjük is. Tű kibont, festék kiönt és mehet a zúgás. Többnyire két vendégnél többet nem rakok egy napra, így a figyelmem, és az energiám is elég a nap végéig, amit minden alkalommal egy nagy takarítással és fertőtlenítéssel zárok.

4. Mi a legjobb része a munkádnak?

Szinte minden részét van miért szeretni. Egy új minta megtervezése iszonyú izgalmas, utána nézni, inspirációt gyűjteni, fotózni hozzá, beszélni róla, egyszerűen imádom. Felvarrni pedig szintén egyfajta meditáció, hisz minden pillanatban jelen kell lenni, különben nem az lesz aminek lennie kell. És amikor kész van, az szintén egy csodálatos érzés, hisz látod a vendéged arcát, és a kész munkádat együtt, ez megnyugtató. Bár a legjobb talán az adatgyűjtés és a fényképezés. Imádok témát keresni, majd feldolgozni. De az is felemelő, amikor egy addig ötletként létező minta megvalósul papíron vagy vásznon. 


5. Milyen képességek és készségek szükségesek ehhez a munkához?

A tehetségen kívül, a fegyelem. Valamint rendkívül fontos a higiénia maximális betartása, a gép összeszerelés, az indigó felhelyezés, sőt az egész folyamat figyelmet és fegyelmet igényel. Önállóságra is szükség van, képesnek kell lenned rögtönözni, azonnal reagálni bármire, hisz bőrrel, emberrel dolgozunk, alkalmazkodnod kell a sajátosságaihoz, és az ember személyiségéhez is valamilyen szinten. Bátorságra ha úgy tetszik, hogy meg merj húzni egy vonalat, ami mögött ott a tudásod, de még nem próbáltad. A kreativitás elengedhetetlen. Tudnod kell figyelni a másikra, csak akkor tudod megfejteni, megismerni, és érezni, hogy mire van szüksége. Az emberek nehezen, olykor egyáltalán nem tudják meghatározni, mire is vágynak pontosan. Türelemre, kreativitásra is szükséged lesz, mert van hogy százszor is újra kell kezdj egy vonalat, egy rajzot, egy gondolatot, ahhoz, hogy tökéletes legyen, ahhoz hogy megtanuld, megismerd a saját hibáidat, és kijavítsd őket, legyen ez egy berögződött mozdulatsor, vagy egy rossz hangnem. 

Folyton megkérdőjelezem magam, mindig van hova fejlődni, mit megtanulni. Van hogy a vendég bemozdul, és visszafordíthatatlannak tűnő károkat tud okozni, ezért is fontos a kreatív, bátor, határozott hozzáállás. És nem mellesleg, szenvedély. E nélkül nem őszinte amit teszel, elvesztél.


6. Mit tartasz az eddigi legnagyobb eredményednek?

Talán azt hogy felnőttem. Levetkőztem a naiv jó kislányt aminek neveltek, és megteremtettem magamnak azt, amit elképzeltem. Hatalmas munka volt szembe nézni önmagammal és kitartani amellett amit elhatároztam.

7. Milyen nehézségekkel kell szembe nézned a munkád során? Hogyan lendülsz túl rajtuk?

Ezerféle nehézség lehet, attól függően, hogy hol tartasz. Az elején a technikák elsajátítása, ami ismétléssel és gyakorlással megtanulható. Később jöhet akár az emberekkel való kommunikáció, ami hordoz magában veszélyeket, hisz fel kell tudnod ismerni, ki az akivel nem tudsz együtt dolgozni, vagy mi az amire még nem vagy érett, vagy nem is akarsz az lenni. 

A legnagyobb nehézség számomra eddig annak a felismerése volt, hogy vannak korlátaim. Pár éve megkeresett két régebbi ismerősöm azzal az ötlettel, hogy ők szalont szeretnének nyitni, és tetoválót keresnek. Még a vendéglátós időkből ismertük egymást, és azt az elképzelést valósították meg, ami nekem is megfordult akkoriban a fejemben. Így egyértelmű volt, hogy örömmel belementem. 

Iszonyúan élveztem velük a munkát, a folyamatot, ahogy a semmiből épül egy igazán remek kis valami. Két évet dolgoztam velük, jóban rosszban. És ez a két év volt az a mérföldkő, ami kellett ahhoz, hogy megismerjem magamat és felismerjem a korlátaimat. 

Mivel jól ment az üzlet, a végére teljesen kiégtem. Túlhajtottam magam, és nem ismertem fel azt az embert, aki a tükörből nézett vissza rám. Kiléptem a helyzetből, vagy inkább menekültem, és kényszerszabadságra küldtem magam. Megtudtam, hogy mit nem szeretnék, hogy hol a határ. 

Nagyon sokat tanultam abból a helyzetből. Mondjuk azt hogy kiléphetek, hogy nemet kell mondanom néha. Nagyon nehéz nemet mondani. Addig elemeztem a problémát, míg feloldottam magamban az egészet. 

8. Mit tanácsolsz azoknak, akik hasonló pályán képzelik el a jövőjüket?

Azt hogy mindig van mit tanulni, és ne féljenek kérdezni. Nem szégyen takarítással kezdeni, fontos az alázat.

9. Mivel kapcsolódsz ki, ha nem dolgozol?

Mostanában a legtöbb időmet a kislányom foglalja le, de mellette is szakítok időt a festésre, vagy bármire amihez van kedvem. Pár napja sarokcsiszolóval faragtam, mert maradt a favágásból egy nagyobb kétágú fatönk, és megtetszett. De van hogy csak olvasok, az mindig kikapcsol.

10. Mit üzennél a 21 éves önmagadnak?

Az egy elég érdekes év volt, leginkább azt hogy ne adjam fel.

VILLÁMKÉRDÉSEK


1. Melyik applikációt használod a leggyakrabban a telefonodon?

Facebook és Instagram, meg a madárhatározót :D


2. Mit csinálnál, ha nyernél a lottón?

Vennék egy tanyát, gyermektáborokat szerveznék és önellátást tanulnék. A maradékot befektetném és létrehoznék egy alapot, ami kezdő művészeket támogat. Az információ rengeteget ér. És nehéz megszerezni.


3. Mitől félsz a legjobban?

A pókoktól.

Könyves Luca elérhetőségei:

Facebook: Lucy Tattoo’s


Instagram: https://www.instagram.com/konyvesluca/


E-mail cím: zoylov[kukac]gmail.com

Ha tetszett az interjú, akkor osszátok meg az ismerőseitekkel, illetve olvassátok el a Working Woman sorozat előző részeit is. Amennyiben pedig szeretnétek jelentkezni interúalanynak, akkor írjatok e-mailt, és egyeztetünk a részletekről.   💕







Get the Latest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

© 2021 · on Genesis Framework

Copyright© 2021 · TheBProject · Minden jog fenntartva · Log in