A Working Woman interjúsorozat következő részében ismerkedjetek meg Molnár Júliával, aki logisztikusként dolgozik. Júlia az interjúban elmeséli, hogy milyen úton jutott el a mostani pozíciójába, beavat minket egy átlagos munkanapjába, és megosztja velünk a top 3 bakancslistát tételét is. Ha szeretnétek felvenni a kapcsolatot Júliával, akkor a bejegyzés alján minden elérhetőséget megtaláltok hozzá, keressétek bátran.
1.Hogyan mutatnád be magad 2 percben annak, aki nem ismer?
Sziasztok. Juli vagyok, könnyűipari mérnök, jelenleg logisztikus. Két fiú anyukája vagyok, 17 és 9 évesek. Egy macskával élünk együtt. Gyerekkorom óta a kreatív dolgok érdekeltek, mindig bütyköltem, készítettem valamit.
2.Mesélj egy picit a karrieredről. Hogy jutottál el oda, ahol most tartasz?
2001-ben szereztem oklevelet a Budapesti Műszaki Főiskolán, ma már az Óbudai Egyetem része. Addigra a textilipar a csőd szélén állt, ezért jobb híján a közigazgatásban helyezkedtem el. Nemzetközi nyugdíjakat számoltam, ami eleinte teljesen kezelhető mennyiségű munkát jelentett, és biztos hátteret képezett, amikor 2002-ben megszületett a gyermekem. Tudtam, hogy lesz hova visszamennem dolgozni. Visszatérésemkor már olyan feszített tempó volt a hivatalban, hogy csak kapkodtam a fejem, és az ügyek mennyisége, amennyit egy előadónak, illetve revizornak fel kellett dolgozni, lassan szó szerint kezelhetetlenné vált.
Mindig csodálkozva néztem a vicceket, ahol a hivatalban a hölgyek körmöt festenek, újságot olvasnak… én sosem láttam ilyesmit, volt, aki hazahordta az aktákat, hogy be tudja fejezni az aznapra kiadott munkát, de a végén már, ha napi 24 órát dolgoztunk volna, akkor sem tudtuk volna a ránk bízott mennyiséget teljesíteni.
Így 2017 elején bedobtam a törölközőt és néhány kitérő után ősszel a jelenlegi munkahelyemen landoltam. A Szárnyas Fejvadászon láttam a hirdetést, közel volt a munkahely, teljesíthetőnek tűnt a feladat, gyorsan beadtam a jelentkezést. Másnap reggel hívtak is, szimpatikusak voltunk egymásnak a céggel, ezért fel is vettek. Feltétel volt a targoncavezetői jogosítvány megszerzése, ezt szívesen megtanultam, igazából bármit szívesen megtanulok, ami használható tudást ad.
Volt bennem némi félsz, hogy milyen lehet negyven évesen újrakezdeni, tanulónak lenni, hogy fogják egy új munkahelyen belül ezt tolerálni, illetve nekem ez milyen érzés lesz, már nem fiatalon új szakmába kezdeni. Óriási szerencsém volt, hogy egy nagyon rugalmas kolléga mellé kerültem ezen a területen, akivel végül gördülékenyen tudtunk együtt dolgozni. Minden tudását átadta, mert már több, mint tíz éve dolgozott ezen a területen, és bármikor bármit lehetett tőle kérdezni, sosem hallottam, hogy ezt már ezerszer elmondta. Mondjuk mikor három hónap után úgy éreztem, értek hozzá, és jól megkevertem a szállítólevelek sokaságát, akkor kissé neheztelt, de aztán belejöttem a dologba, és a következő nyár elején már rámbízta a logisztikai osztályt és elment két hét szabadságra.
A kollégám 2018 végén felmondott és akkor megkaptam a logisztikai osztály vezetését. Eleinte nehéz volt, elsősorban lelkileg, minden problémával egyedül megküzdeni, aztán megszoktam, és most már élvezem, hogy egyedül dolgozom.
Nem lehetne ez így, ha a kollégák részéről nem egy támogató, elfogadó közösséget tapasztalnék. Ez egy kisvállalkozás, kb. 20-an dolgozunk itt, nagyrészt mindenki szívesen teszi a dolgát és 100-110%-on teljesít. Összességében nagy összhangban dolgozunk. Nyilvánvalóan itt is vannak problémák, időnként összezördülések, de ezek mindig kezelhetőek.
3. Hogyan néz ki egy átlagos munkanapod?
Havonta két egymás utáni héten különböző vérkészítményeket gyártunk kórházak részére (emberi vérből – ezért fontos a véradás!!), ezeket belföldön és külföldön értékesítjük, és az előző hónapban gyártott sejtek szavatosságának lejárata előtt ütemezve ki kell szállítanunk, el kell indítanunk futárszolgálatokkal. Ebben az időszakban, mikor elkészülnek a termékek, óriási pörgésben vagyok, ilyenkor két sofőr kolléga viszi az országban szét a termékeket, nagyon sokat autóznak, de a gyártás befejezése után maximum egy héttel már minden termék célhoz ér. Ezeket az útvonalakat kell megszerveznem ésszerűen, hogy minél előbb, minden kórház és vérellátó megkapja a termékeket.
Amikor ez az időszak véget ér, reggelente a kiszállító sofőr kollégával egyeztetek, merre, hova szállítson egyéb árucikkeket, ezeket legtöbbször már előző nap összekészítem a raktárban.
Ezután általában az irodavezetőtől megkapom az előző nap beérkezett megrendeléseket. Ezeket feldolgozom: Mit lehet kiszállítani, csomagban feladni, mihez kell rendelni, gyártani valamit, hogy teljesíteni tudjuk. A csomagokat, illetve a másnapi kiszállítanivalót napközben összekészítem a raktárban.
Ha látom a raktárkészletben, hogy valamiből fogyás van, rendelnem kell, egy francia és egy angol cég kizárólagos magyarországi forgalmazója vagyunk. Elsősorban ritkasavókat rendelek, ezeket is kórházaknak, vérellátóknak szállítjuk ki. Van egy műhelyünk, ahol festékeket, különböző mosóoldatokat állítunk elő, ide is „megrendelést” kell leadnom, ha azt szeretném, hogy gyártsanak, mert fogytán van az áru a polcon. Ez kb. havi rendszerességgel történik.
Ha áru érkezik be, mennyiségtől függően le kell venni a teherautóról targoncával (ha raklapos áruról van szó), és elhelyezni a raktárban. Ha csomagban érkezik szállítmány, azt is át kell venni, és minden beérkező árut bevételezni a raktárprogramba, helyére rakni a raktárban, hűtőkamrában.
Rendkívül változatos ez a munkakör, a munkaidőnek maximum a felét töltöm számítógép előtt, sokat jövök-megyek, pakolok.
4. Mi a legjobb része a munkádnak?
Szeretem a munkámban, hogy ciklikusan változatos, nem kell egész nap a computer előtt ülni, és pont annyi a munkamennyiség, amennyit 8 óra alatt valóban el tudok végezni, nincs stressz bennem, hogy valamit nem fejeztem be, pedig nagyon kellett volna. Jó a munkakapcsolat a kollégákkal, szerintem ez is kulcsfontosságú. Ez összességében sikerélményt ad nekem és bár volt olyan időszak az életemben, hogy nem lett volna muszáj dolgoznom, mégis egy anyagi önállóságot nyerek ebből. Nekem nagyon jó, hogy nem kell túl sokat emberekkel, ügyfelekkel beszélnem, nem igazán szeretek telefonálgatni, de nyilván felveszem a telefont, meg ha valamit gyorsan el kell intézni, akkor telefonálok, de alapvetően nem szívesen foglalkozom emberekkel. Ez így pont megfelel nekem, hogy a kollégákkal, akiket szeretek, csacsogunk minden nap pár szót, de minimálisan kell amúgy idegenekkel beszélgetnem.
5. Milyen képességek és készségek szükségesek ehhez a munkához?
Ehhez a munkához alapvetően egy józan paraszti ész elegendő meglátásom szerint – ezen túl Magyarország úthálózatával, településeinek elhelyezkedésével kell tisztában lenni. Minimális angol nyelvtudással egy rendelést össze lehet állítani, reklamációkat írni. Mivel szerintem senkinek nem kell a spanyolviaszt feltalálni, jelentkeztem egy logisztikai ügyintéző tanfolyamra. Biztos tudnak újat mondani nekem, aztán remélem, hogy ésszerűbben tudom majd a munkámat végezni.
6. Mit tartasz az eddigi legnagyobb eredményednek?
A gyártási ciklus utáni kiszállítási időszak 4-5 nap volt, mikor átvettem ezt a területet. Némi változtatással ezt 3-4 napos időszakra szorítottam le, a maradék napokat általában a kiszállító kolléga megkapja szabadságnak. Ezen kívül másfél évente szükséges egy fajta termék fagyasztva szárítása, ehhez rendelkezésünkre áll egy réges-régi liofilizáló berendezés, amihez senki sem mert hozzányúlni, beindítani. Mikor ezt első alkalommal láttam, arra gondoltam, végre húsz év után hasznosíthatom a mérnöki oklevelemet, elkértem a gépkönyvet, beszereztem minden elérhető információt, és egy idős, tapasztalt kolléganő támogatásával levezényeltem a folyamatot, sikerrel. Második alkalommal már egyedül kezeltem a berendezést, és ismét sikeresen liofilizáltam a terméket, ez nagy boldogsággal és büszkeséggel töltött el.
7. Milyen nehézségekkel kell szembe nézned a munkád során? Hogyan lendülsz túl rajtuk?
Rendkívül pontosnak kell lenni ebben a munkakörben, és nagyon sok olyan szabály, szokás van, ami nincs leírva, csak „hagyomány”, vagy „úgy szoktuk csinálni”. Nagyon sok a kivétel a rendszerben, ezért nem is nagyon lehet egy kaptafára csinálni a munkamenetet. Sok mindent kell fejben tartani, néha nekem sem sikerül. A cégen belül az a filozófia, hogy lehet hibázni, csak aztán javítsd ki, szóval így azért könnyű nem stresszelni. Ennek ellenére nagyon igyekszem mindet pontosan és időben elrendezni, azért azt gondolom, ez általában sikerül.
8. Mit tanácsolsz azoknak, akik hasonló pályán képzelik el a jövőjüket?
Ez egy hihetetlen változatos munka egy ilyen kis cégnél; nagyobb vállalatnál azt gondolom, hogy ez inkább számítógép előtti munka lenne és külön raktáros dolgozik, aki a fizikai munkát végzi. Ennek ellenére ha valakit érdekel a szállítmányozás, szerintem gyors sikerélményt ad, ha minden szállítmány a megfelelő helyre és állapotban érkezik meg. Mindig keresni kell a fejlődés lehetőségét, tanulni kell, legyen az nyelvtanfolyam, szakmai továbbképzés vagy a tapasztaltabb kollégák tanácsának megfogadása.
9. Mivel kapcsolódsz ki, ha nem dolgozol?
Szabadidőmben sokat horgolok, takarókat, kendőket. Varrok is szívesen, de az egyszerre több szabadidőt kíván. Van egy kiskertem Kismaroson, ami ahhoz túl nagy, hogy elég legyen hétvégente gondozni, ezért csak harcolok egyenlőre a gaztengerrel és kis léptekben haladok a fejlesztésével. Heti háromszor saját testsúlyos edzésre járok, ez kikapcsol és a mozgás segít a fejemben rendszerezni a dolgokat.
10. Mit üzennél a 21 éves önmagadnak?
21 évesen még főiskolára jártam, és akkor nagyon a helyemen voltam. Talán azt mondanám az akkori önmagamnak, hiába jelent könnyebb utat a közigazgatás, ne menj, próbálj meg mindenképp a szakmában maradni, és mellette végezd el a Károli Gáspár egyetemen a holland szakot, amire évek óta csorog a nyálad.
VILLÁMKÉRDÉSEK
Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Űrhajós
Milyen tippjeid vannak a halogatás leküzdéséhez?
Hát ebben nem vagyok erős… Túl kell esni mindenen, talán erre kell koncentrálni, ha most túlesik az ember a kellemetlenségeken, utána le lehet ülni nyugodtan filmet nézni vagy meginni egy pohár bort.
Mi az első három tétel a bakancslistádon?
Ejtőernyőzés (pipa – de újra lesz idén)
Megtanulni szőni (örököltem egy szövőszéket)
Megtanulni naalbindingezni, és könyvet írni róla – ez egy viking kelmekészítési módszer, a horgolás és a kötés között van, magyar irodalma tudtommal nincs is.
Molnár Júlia elérhetőségei:
- E-mail cím: mjuliahenrietta<kukac>gmail<pont>com
Ha tetszett az interjú, akkor osszátok meg az ismerőseitekkel, illetve olvassátok el a Working Woman sorozat előző részeit is. Amennyiben pedig szeretnétek jelentkezni interjúalanynak, akkor írjatok e-mailt, és egyeztetünk a részletekről. ?
Vélemény, hozzászólás?