Working Woman Interjú #13 – Pandur Fanni, gyógypedagógiai terapeuta

A Working Woman interjúsorozat következő részében ismerkedjetek meg Pandur Fannival, aki gyógypedagógiai terapeutaként dolgozik. Fanni az interjúban elmeséli, hogy miért pont ezt a hivatást választotta, mit szeret a legjobban a munkájában és megosztja velünk azt is, hogy mit tanácsol azoknak, akik szintén ebben a szakmában képzelik el a jövőjüket. Ha szeretnétek felvenni a kapcsolatot Fannival, akkor a bejegyzés alján minden elérhetőséget megtaláltok hozzá, keressétek bátran.

1.Hogyan mutatnád be magad 2 percben annak, aki nem ismer?

Sziasztok! Pandur Fanni vagyok, 28 éves. Egy kis faluból származom, ahonnan az élet külföldre sodort. Ausztriában élek párommal lassan 3 éve és gyógypedagógiai terapeutaként dolgozom egy kórházban. Nagyon szeretek utazni, kirándulni, szabadidőmben szívesen sütögetek és kreatívkodom.

2. Mesélj egy picit a karrieredről. Hogy jutottál el oda, ahol most tartasz?

Most eléggé vissza kell mennem az időben, mert szerintem ez az egésznek az érdekessége, hogy mekkora fordulatot vett az elképzelésem a jövőmről. Gimnáziumban matematika és történelem faktra jártam, mert úgy terveztem, hogy majd ezzel gazdasági irányban fogok tovább tanulni. Viszont rájöttem, hogy nem tudom ilyen területen elképzelni az életem. Gyerekként szerettem volna tanár lenni, de valahogy az sem volt 100 százalékosan az én irányom, éreztem. Ekkor jutottam el a továbbtanulási tájékoztatót lapozva az ELTE gyógypedagógusi képzéséhez. Elmentem nyílt napra és nagyon szimpatikus lett ez a terület. Igazán viszont csak az alapszak elvégzése során/után bizonyosodtam meg, hogy ez egy igazi hivatás. Látássérültek és tanulásban akadályozottak pedagogiája szakon végeztem, majd egyből ezután a mesterképzést is sikeresen zártam. Kaptam egy ajánlást a doktori képzésre való jelentkezéshez, viszont a majdnem 6 év egyetem megterhelései után, illetve itt jött a nagy szerelem az életembe, egy kis szünetet akartam tartani, de mindig is ott volt a terveim között. Ezután egy sajátos nevelési igényű gyermekeket vizsgáló megyei szakértő központban kezdtem el dolgozni, gyermekek pedagógiai vizsgálatával foglalkoztam. Úgy hozta az élet, hogy egy évre rá a párommal Ausztriába költöztünk, 3 hónapnyi nyelvtanulás után, legnagyobb meglepetésemre egy remek munkalehetőséget kaptam a szakmámban. Jelenleg Linzben dolgozom egy kórházban, korai látásfejlesztő terapeutaként. Ez azt jelenti, hogy látássérült, vak és halmozottan fogyatékos gyerekek diagnosztizálását és fejlesztését végzem (születéstől az iskolába lèpèsig).

3. Hogyan néz ki egy átlagos munkanapod?

Itt Ausztriában az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy a gyermekek terápiája a családoknál otthon, vagy az óvodában (ritkább esetben terápiás központban) történik. Ez azt jelenti, hogy terapeutakènt egész Felső-Ausztriában úton vagyunk és családlátogatást végzünk. Egy-egy gyermek 2-3 hetente egyszer kap látásfejlesztèst, egy alkalom 1,5-2 óra között mozog átlagban. Ebbe beletartozik a terápia maga, de természetesen a szülők, család támogatása, informálása is. Teljes munkaidőben dolgozom, így jelenleg 32 családot látok el. Ez heti lebontásában nagyjából 10-11 családot jelent, naponta pedig átlagban 3 gyermekhez megyek terápiát tartani. Ezen kívül heti egy délelőtt fixen team megbeszélés van, illetve szorosan együttműködve dolgozunk a kórház szemészeti klinikáján dolgozó szakemberekkel is. Péntekenként irodai munkát végzek, ugyanis a terápiás munka természetesen sok dokumentációval jár (terápiás tervek, kérvények, jellemzések készítése). Ezen kívül ekkor készülök fel a következő heti fejlesztő alkalmakra és gyűjtöm össze a terápiás eszközöket, konzultációra, meetingekre is ekkor van lehetőség más szakemberekkel.

4. Mi a legjobb része a munkádnak?

Ilyen sok van. Lehet, hogy klisének hangzik, de a gyermekektől és a családoktól rengeteg szeretetet kapok. Nagyon jó érzés látni, hogy mennyire hálásak a támogatásért, értékelnek minden apró kis sikert. Az számomra is nagy dolog, mikor látom a fejlődést, s néha hihetetlen mi mindent el tudunk érni közösen a gyermekekkel és családjaikkal. Azt sem hagyhatom ki, hogy rengeteg tiszteletet, megbecsülést kapunk a munkánkèrt, nemcsak a családoktól, hanem a közvetlen és közvetett környezetünkben is.

5. Milyen képességek és készségek szükségesek ehhez a munkához?

Ez elég nehéz kérdés… Az az érdekes, hogy a team-ünkben lévő 6 ember egytől-egyig nagyon eltérő személyiség, mégis a maga módján mindenki szuper fejlesztő munkát végez. A szakmai tudásról itt most nem írnék, nyilván elengedhetetlen, viszont ami a szemèlyes tulajdonságok közül véleményem szerint nagyon fontos az az empátia, tisztelet, elhivatottság, pozitív szemlélet.

6. Mit tartasz az eddigi legnagyobb eredményednek?

Számomra a legnagyobb siker, hogy pár hónap után megkaptam ezt a szuper munkalehetőséget, úgy hogy szinte nyelvtudás nélkül jöttem egy idegen országba. Ez egy nagyon összetett munka, amihez szaknyelvet kell ismerni, illetve az itteni ellátórendszert is. És ez csak a kiindulási alap, emellett ott van még az emberi oldala: gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt együtt kell „dolgoznunk”. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam és kapok azóta is, szakmai körökből és a kedves családoktól, amire nagyon büszke vagyok. Megerősít, hogy igenis ez az én utam.

7. Milyen nehézségekkel kell szembe nézned a munkád során? Hogyan lendülsz túl rajtuk?

Itt is elég sokat tudnék mesélni… mikor elmondom, mivel is foglalkozok, legtöbb ember reakciója: hogy bírom ezt a munkát csinálni nap mint nap?! Jogos a kérdés egyébként, sokszor nem egyszerű feladat. Súlyos betegségekkel, fogyatékossággal (bár ezt a szót nem szeretem), néha sajnos halállal is találkozunk a gyermekek körében. A legtöbb családdal nagyon szoros kapcsolat alakul ki, sokszor halljuk, hogy részesei lettünk az életüknek. Ez egy szép, de egyben felelősségteljes feladat. Tudni kell meghúzni a határokat is, hiszen elsősorban nekünk ez egy munka. A másik, hogy a személyiségi jogok miatt nem önthetjük ki otthon a lelkünket megterhelő helyzetekben. Szerencsére erre azonban havonta egyszer pszichológiai szupervízió keretében lehetőség van teamben vagy egyénileg. Ez véleményem szerint nagyon fontos a mentális egészségünk megtartása érdekében. Mára már sikerül a munkát és a magánéletet elválasztani, viszont ezt nagyon is tudatosítanom kellett magamban.

8. Mit tanácsolsz azoknak, akik hasonló pályán képzelik el a jövőjüket?

Ehhez a pályához tényleg elhivatottság kell. Ha nem szereted, amit csinálsz, ha nem okoz örömet a nehézségek ellenére, akkor nincs értelme és valószínűleg nem is fog eredményeket hozni. Gyermekekkel, emberekkel „dolgozni” nagy felelősség és egyben nagy ajándék, becsüld meg!

9. Mivel kapcsolódsz ki, ha nem dolgozol?

Szívesen vagyunk úton a párommal, ha időnk engedi. Kirándulunk, megismerünk új helyeket. Szeretek sütögetni is, illetve igazi sorozat megszállottak lettünk az utóbbi időben. Szeretem a kreatív tevékenységeket, barkácsolást, dekorálást.

10. Mit üzennél a 21 éves önmagadnak?

Ami a szakmai pályafutásom illeti, már akkor jó úton voltam. Azt üzenném magamnak: hogy ne legyenek kétségeim, a kitartás és szorgalom megtérül. Viszont sokkal kevesebbet stresszelj, nem kell mindenkinek megfelelned, légy pozitív.


Pandur Fanni elérhetőségei:

E-mail: pandurfanni1991{kukac}gmail.com

Instagram: @pandurfanni


VILLÁMKÉRDÉSEK


Introvertáltnak vagy extrovertáltnak tartod magad?

Introvertált, bár az az érdekes, hogy ezt kívülállók sokszor máshogy látják. Nyitott személyiség vagyok, de inkább befelé forduló, csendes. Szívesebben hallgatok, megfigyelek, minthogy a középpontban legyek.

Mi volt a legjobb ajándék, amit valaha kaptál?

A családom, akik mindig támogatnak. Lehetővé tették, hogy tovább tanuljak, hogy megtalálhattam a hivatásom. Ök a párommal együtt lelkileg is sokszor átsegìtettek a nehézségeken, biztattak. Az érzés, hogy tudom, mindig van kire számítanom, nagy ajándék.

Milyen film vagy sorozat volt rád hatással legutóbb?

Ilyen nem volt, inkább szórakoztató sorozatokat nézek kikapcsolódáskènt, ezek nem voltak jelentős hatással rám.

Ha tetszett az interjú, akkor osszátok meg az ismerőseitekkel, illetve olvassátok el a Working Woman sorozat előző részeit is. Amennyiben pedig szeretnétek jelentkezni interjúalanynak, akkor írjatok e-mailt, és egyeztetünk a részletekről.   💕

Get the Latest

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

© 2020 · on Genesis Framework